Kitartás, alázat, bölcsesség – Interjú Kőszegi Lajos, Lujival, a NemzetiHajsza 69 éves versenyzőjével

Kitartás, alázat, bölcsesség. Ez a három szó jut eszembe Kőszegi Lajos Lujiról, aki 69 évesen a legidősebb férfiindulóként vett részt a NemzetiHajszán.

Mielőtt kimentem volna érte az állomásra, kétségem nem volt arról, hogy meg fogom Őt ismerni. A vonatról már posztolta a facebook-ra a pillanatnyi helyzetet, ahogy Győr fele tart éppen a Yakuzába, NemzetiHajszás pólóban.

Szinte mindig futóruhában közlekedik, azt mondja, nem érzi jól magát civilben. Minden nap reggel 6 óra körül kel, első a reggeli torna: fekvőtámasz, kötélmászás, súlyzó-, gyűrűgyakorlat, legalább 30-40 perc. Ezt semmilyen körülmények között nem hagyja ki, immár nyolc éve. Ahogy mondja, akkor kezdte újra a sportot. 62 évesen.

És hová nyúlik vissza egy olyan élettörténet, ahol egy közel 70 éves férfi, napi szinten hosszú távokat fut (leghosszabb táv 91 km), a félmaratonra futva érkezik, majd onnan futva tér haza, minden reggel a kertben kialakított edzőpályán végig csinálja a saját maga számára kitűzött edzéstervet?

Miután sorozatos rosszullétet követően komoly hasnyálmirigy-gyulladást diagnosztizáltak nála, kérdéses volt, hogy megéli-e a másnapot. Szerencsére a szervezete megnyerte a küzdelmet, azonban teljes legyengülés következett. A gyógyulás, a regenerálódás évekig tartott. 2000-ben szinte nulláról kezdett mindent, táplálkozást, sportot egyaránt. Az étrendjét drasztikusan meg kellett változtatnia ahhoz, hogy az erejét vesztett testébe újra visszaköltözzön az erő.

Egészségileg lassan talpra állt. Azonban nem volt elégedett azzal, amit a tükörben látott, sem azzal, amit a teste üzent számára, eldöntötte, újra kezdi a mozgást. Először csak a kertben futott egy kört, aztán kettőt. Ennyire volt ereje. Lassan összeállt a gyakorlópálya a cseresznyefa környékén. Ahogy haladt és javult a fizikuma, ezzel párhuzamosan nőtt annyira az önbizalma, már ki mert menni az utcára futni. Innen egyenes út vezetett az országúti futásig, majd az első akadályversenyekig. 2012 és 2018 között több, mint 23.000 km-t futott.

A kezdet.

2017 novemberében úgy érezte, itt az idő, hogy belevágjon a Zirc-Csesznek félmaratonba. A rajt előtt még vígan melegített be, azonban a rajtot követően szinte egyből érezte, hogy lassul, végül elfogyott a levegő, az ájulás határára került. Minden erejét összeszedve sikerült lefutnia a távot, de mint utóbb kiderült, infarktusa volt. El kellett fogadnia, hogy a nagy távok nem mennek. Mivel akadályfutáson már korábban is kipróbálta magát, úgy érezte, hogy hosszú távon ez a versenyforma lesz számára a kihívás. Így került a NemzetiHajsza versenyzői közé, 2018. szeptember 29-én. Elszántsággal, akarattal, szorgalommal, 10 hónappal a szívinfarktus után. Ahogy Luji fogalmaz, az őt kezelő doktornőtől „sportszívet” kapott, amiért mindig hálás lesz neki.

A versenyek és a betegség egyben önismeret is volt számára, rájött, hogy a rugalmasságot nem tudja fejleszteni az ő korában, viszont az erejét igen. A hasnyálmirigy-betegségből ugyan kijött, de a táplálkozása továbbra is nagyon szélsőséges ebből kifolyólag. A tápanyagbevitel minimális, semmilyen táplálékkiegészítőt nem iszik, nem eszik. Sőt, a versenyeket is evés, ivás nélkül csinálja végig. Két szelet párizsi és a saját maga által sütött kenyérből egy szelet, ezzel indult neki a Hajsza 7 km-es távjának. Neki így jó, így működik.

„Minden fejben dől el.” – mondja. Magányos futónak tartja magát. A család persze aggódik érte, de ő megküzd az időjárással, a körülményekkel, és kivétel nélkül mindig egyedül sportol. Neki ez a kikapcsolódás, a feltöltődés.

Az akadályfutás a hobbijává vált, a Hajszára többek között úgy is készült, hogy a házuktól 800 méterre található boltból a csemperagasztót a hátán vitte haza, több fordulóban. Tizennyolc kg-os, földdel tömött zsákokat készített, ezekkel gyakorolt, vagy éppen a házi súlyzóval, ami egy 20 kg-os betontömb volt. Élete első Hajszája igazi megmérettetés volt számára a betegség után, ahol az akadályok nagy részét leküzdötte. Elmondása szerint a büntetésre is célirányosan készült otthon… de ebből sokat nem kellett a helyszínen kiviteleznie.

Szeretném Luji szavaival zárni ezt az írást – ebben a pár sorban minden benne van:

„Boldog vagyok, hogy a sportnak, a futásnak, a rendszeres edzésnek köszönhetően még mindig indulni tudok a futóversenyeken. 70 évesen is ott leszek az akadályokkal tűzdelt pályán, célom, hogy 2019-ben többet teljesítsek, mint idén.”

„NemzetiHajsza… Mikor beálltam a rajthoz, valami különös érzés fogott el. Eszembe jutott az elmúlt huszonöt év. Honnan is indultam… Nem tudtam, mi vár rám, milyen kihívás, milyen akadályok. Bevallom, könnyes lett a szemem (öröm és boldogság). Így indultam a pályán. Fantasztikus élménnyel lettem gazdagabb!”